by Péter Bornemisza (1535 - 1584)
Tavasz
Language: Hungarian (Magyar)
Az hit nem álom, hanem eleven állat, ki az Istent megragadja, és hathatös, és mint az világ világosságával másnak is világít; a szívnek oly bizodalma, kivel a bűnös az ő maga bocsánatát hiszi. Valamidőn az napot, holdat, csillagot és az eget látjuk, higgyük, hogy mindazok mosolganak minekünk. Neked mosolganak ezek! ... a szívnek oly bizodalma, kivel a bűnös az ő maga bocsánatát hiszi... es elnyeri ingyen kegyelemből! Kikeletkor látjuk, hogy az fák bimbóznak és kifakadoznak, pázsitok, füvek, virágok újulni kezdenek, örülünk tudván, hogy majd nyár fog lenni az nagy fagyos, deres, havas, vizes, háborgó téli idő után; és elijő az nagy szép, melegítő, megékesítő, teremtő és éltető nyári idő, kiben mindenek megújulnak, megelevenednek; sok állatok, vadak, madarak, barmok, tyúkok, ludak, borjúk, bárányok, sok szép kerti, mezei szőllői vetemények növekednek, és újonnan, ismét az megéhezett, fazódott szegények megmelegíttetnek, éltettetnek...
Authorship:
- by Péter Bornemisza (1535 - 1584) [author's text not yet checked against a primary source]
Musical settings (art songs, Lieder, mélodies, (etc.), choral pieces, and other vocal works set to this text), listed by composer (not necessarily exhaustive):
- by György Kurtág (b. 1926), "Tavasz", op. 7 no. 4 (1968), from Bornemisza Péter mondásai, no. 4. [ sung text checked 1 time]
Researcher for this text: Emily Ezust [Administrator]
This text was added to the website between May 1995 and September 2003.
Line count: 27
Word count: 138