Nem láttam én télbe fecskét,
most öltem meg egy pár csirkét,
ettem annak zúzát-máját,
csókolom a rózsám száját.

Látod rózsám, látod mégis
hozzád jöttem, ha későn is;
eljöhetek minden este,
mert nem lakom olyan messze, haj!

Haj, ifjúság szép ifjúság!
Az ifjúság nem bolondság;
ki nem tudja fölhasználni,
késő lësz majd vénën bánni, haj!

Haj csillagom, gyócsingësëm,
pillants rëám szerelmësen,
ne fordulj el, ha mëgfoglak,
ne pirulj, ha megcsókollak.
[ E legén csak hozzá nyúlt,
s a kisleány elpirult!]
[Ne nézz rószám a szëmëmbe,
meghalok szégyelletembe.]

Az én szivem jaj, hogy dobog!
Hogy ilyen szép leánt fogok.
Éget a szëmëd, rólam el ne vedd.

Ifjak vagyunk, nem tehetjük,
hogy mi egymást ne szeressük.
Éget a szëmëd, rólam el ne vedd.

Mondd meg nekem fürge Ferenc,
Eccerre hány lëánt szeretsz?
Hogy megmondjam, nem tehetëm,
  nem szólhatok, bérekedtem.