Még azt mondják, nincs asztalom, székem.
Hercegnének nincs olyan, mint nékem.
Mindenem van, amire szükségem.
Van egíssíg, ahhoz elesígem.

Magamban is helyín van a lílek,
e világon senkitül se félek.
Megeszem a jó heti kenyeret.
Főzelíket, szalonnát eleget.

Ha látom a fergeteg idejit,
begyűröm a süvegem tetejit.
Csak úgy nízem az üdőt alúla,
még a jég is visszapattan rúlla.

Ha felkelek magam megfrissítve,
Elballagok danolva, fütyölve.
Gulyámat sétálva legeltetem,
az itató felé téregetem.

Vízmeríssel mozgatom testemet,
megújítja vízmerís éltemet.
Majd szalonnát sütök vacsorára,
ótán gyújtok tűz mellett pipára.

Azír, hogy én ily könnyesen ílek,
szíp szint, erőt mással nem cserélek.
Ha valaki nem hiszi ezt nékem,
jöjjík véllem birkózni a gyepen.