Ifjuság, mint sólyom madár
Akkor vig, ha szabadon jár
Ménnek én is, ha mehetnék
Szárnyamra, ha fölkelhetnék
De én szegény fogoly vagyok
Nehéz békót nyügöt hordok
Porkolábom itt felejtett,
Hiltensége vészbe ejtett.
 
Bolondság volt nádhoz bizni
Inog az, ha szél kezd fújni
Én is bíztam egy nád szálhoz
Ki elhagyott hajlik máshoz
Siratnálak, hogy a szánnál
Megfognálak, ha megvárnál
Eddig szivem, enyim voltál
Nyugszik szived immár másnál.