Dalok a Sümegvár utcából = Songs from Sümegvár Street, op. 78

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
 
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.
 
Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

— This text is not currently
in the database but will be added
as soon as we obtain it. —

Látod, a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél,
deres a szőlő, őszre jár.
Ó, jössz-e már, ó jössz-e már?

Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szelíden, szép szelíden.

Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén, s a réteken,
s fölemeltelek, drága társ,
hogy messze láss, hogy messze láss.

Vannak e földön mindenütt szép nők,
szikrákat szór szemük,
de mint te, oly kedves, komoly,
nincsen sehol, nincsen sehol.

Te vagy a lelkem, s az életem,
tündökölsz tisztán, fényesen.
Hol is találnék csillagot,
mely így ragyog, mely így ragyog?

Késő ősz van csillan ó a dér,
halkan csörren a holt levél,
didereg a puszta határ.
Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

Ó, jössz-e már?

— This text is not currently
in the database but will be added
as soon as we obtain it. —