Magyar népdalok (II füzet)

Tiszán innen, Tiszán túl
Túl a Dunán van egy csikós nyájastul.
Kis pej lova ki van kötve:
Szűrkötéllel, pokróc nélkül, gazdástul.

Tiszán innen, Tiszán túl,
Túl a Dunán van egy gulás nyájastul.
Legelteti a guláját,
Odavárja a babáját gyepágyra.

Erdyk völgyek, szűk ligetek,
Sokat bujdostam bennetek;
Bujdostam én az vadakkal,
Sírtam a kis madarakkal.

Esik cső az egekbül,
Rózsa nyílik az völgyekbül.
Hát én csak magam egyedül,
Hogy éljek meg nálad nélkül.

Olvad a hó, csárdás kisangyalom, tavasz akar lenni,
De szeretnék kiskertedben rózsabimbó lenni!
Nem leþetek én rózsa, elhervaszt Ferenc Jóska
A nagy bécsi háromemeletes magos kaszárnyába.
 ... 

Ha bemegyek a csárdába, kimulatom magam.
Van még egy rongyos forintom, a cigánynak adom.
Feleségem kettő, csárdás mind a kettő,
Remélem, hogy a jövő őszre reng a cifra bölcső.

Ha bemegyek a csárdába, kimulatom magam.
Van még egy rongyos forintom, a cigánynak adom.
Feleségem nincsen, becsületem sincsen,
Belenyúlok a zsebembe: egy krajcárom sincsen.

Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt:
Fehér Lászlót ott megfogták,
Tömlöc fenekire zárták.

Fehér Anna azt megtudta,
Hogy a bátyja be van csukva.
"Fogd be kocsis a lovakat,
Tégy mellém sok aranyakat."

"Jónap isten, hadnagy uram!"
"Adjon isten szép madaram!
Mit hoztá' te Fehér Anna,
Szivem adta gyöngyionna ?"

Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt.
Hej! Fehér Lászlót ott megfogtäk
Tömlöc fenekire zárták.

Megittam a, megittam a piros bort a pohárbul.
Kár volna még kimúlnom a világbul.
Kár volna még meghalni, ilyen korán hervadni,
A szelei, kisszelei temetőbe hervadni.

Ez a kislány gyöngyöt fűz,
Ég a szeme, mint a tűz,
Ha jaz enyém úgy égne,
Csuhaha, barna legény szeretne.
De mivel hogy nem úgy ég,
Csuhaha, barna legény rám se néz.

A haraszti határon
Csősz leszek én a nyáron.
Aki nékem csókot ád,
Csuhaha, nem hajtom be a lovát.
Sem a lovát, sem magát,
Csuhaha, sem a kedves galambját.

Sej, mikor engem katonának visznek,
Mind lehullnak a nyárfalevelek.
Sírhattok már, benedeki lányok,
Sej, három évig nem járok hozzátok.

Sej mikor engem katonának visznek,
Az árokban még a víz is reszket,
Az árokban a víz hadd reszkessen,
Sej, csak a babám igazán szeressen.

Még azt mondják, sej haj iciny piciny az én babám.
Ha táncolok véle, nem is illik ő énhozzám.
Tyuhaj, nem is bánom, akármilyen iciny, piciny vagy,
Nagy az én szerelmem, így is, úgy is az enyém vagy.

Kis kece lányom fehérbe vagyon,
Fehérbe rózsám, fehérbe vagyon.
Mondom, mondom fordulj hozzám mátkámasszony,
Mondom, mondom fordulj hozzám mátkámasszony.

Kajtai rózsa, ciprusi menta,
Elmennék táncba, ha szép lány volna.
Mondom, mondom, fordulj hozzám mátkámasszony.
Mondom, mondom, fordulj hozzám mátkámasszony.