Magyar Népzene I = Hungarian Folk Music I

"Jere velem, Mónár Anna,
Jere velem, bujdosásra!
Jere velem bujdosásra,
Burkusfának árnyékába."

Nem megyek én, Zajgó Márton!
Itt nem hagyom csendes házam,
Csendes házam, jámbor uram,
Kartőn ülő kicsi fiam.

Elindula Mónár Anna,
Burkusfának árnyékába.
Fëltekinte Mónár Anna
Burkusfának ágaira.

Hát hét asszony fëlakasztva!
Sírni kezde Mónár Anna.
Kérdi tőle a katona:
"Mért sírsz, mért sírsz, Mónár Anna?"

"Nem sírok én, Zajgó Márton,
Hull a fának a harmatja,
Burkusfának a harmatja,
Az orcámat az áztatja."

"Anna, Anna, Mónár Anna,
Nézz egy kicsit a fejembe!"
Nézni kezde Mónár Anna,
Elaluvék a katona.

Kihuzá a fényes kardját,
Elvágá a vitéz nyakát,
Felöltözék gúnyájába.
Hazamene udvarába.

"Jó estét, te jámbor gazda!
Adj szállást az éccakára!"
"Nem adhatok, jó katona,
Sír a fiam a házamba!"

"Gazda, gazda, jámbor gazda,
Van-e jó bor a faluba?"
"Vagyon, csak itt a szomszédba."
"Hozz egy kupát vacsorára."

Borér ment a jámbor gazda,
Levetkezett a katona,
Kigombolá dolományát,
Megszoptatá síró fiát.

Az hol én elmenyek,
Még az fák es sirnak,
Gyenge ágairól
Levelek lehullnak.

Hulljatok levelek,
Rejtsetek el ingem,
Mert az en eldessem
Sirva keres ingem.

Sir az út előttem,
Bánkódik az ösveny,
Még az is azt mondja:
Áldjon meg az Isten!

Áldjon meg az Isten
Minden javaival,
Mint kerti violát
Drága illatokkal.

Egy kicsi madárka
Hozzám kezde járni,
Virágos kertemben
Fészket kezde rakni.

De azt az irigyek
Eszre kezték venni,
Kicsi madár fészkét
Széjjel kezték hányni.

Átokúl meghagyom
Minden éfiúnak:
Szeretőt ne tartson
Senki ő magának!

Mer' én azt tartottam,
Nagyon elhirvadtam,
Szeretőm elhagyott,
Magamra maradtam.

El kéne indulni, meg kén házasodni,
De még az a kérdés, kit kéne elvenni?
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, kit kéne elvenni?
Ha kisasszonyt veszek, nem tud szőni, fonni,
Jaj de szégyen nekem pénzze gagyát venni.
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, pénzze gagyát venni.
Ha öreget veszek, az mindig szomorú,
Annak minden szava egy égiháború,
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, egy égiháború.
Ha szegényt megkérek, avval mit csinájak?
Egy kódusbó kettőt ugyan mért csinájak?
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, ugyan mért csinájak?
Ha gazdagot veszek, mindig csak azt hányja,
,,Hogy az enyimből élsz, ebadta hitvánnya!
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, ebadta hitvánnya!"
Istenem Istenem, ugyan mit csinájak,
Legénykedjem-e még, vagy megházasodjak?
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, vagy megházasodjak?
Az az egy reménység táplál ezután is,
Jó lesz a legénység nékem továbbra is.
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, nékem továbbra is.

Kit kéne elvenni?
El kéne indulni, meg kén házasodni,
De még az a kérdés, kit kéne elvenni?
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, kit kéne elvenni?
Ha kisasszonyt veszek, nem tud szőni, fonni,
Jaj de szégyen nekem pénzze gagyát venni.
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, pénzze gagyát venni.
Ha öreget veszek, az mindig szomorú,
Annak minden szava egy égiháború,
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, egy égiháború.
Ha szegényt megkérek, avval mit csinájak?
Egy kódusbó kettőt ugyan mért csinájak?
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, ugyan mért csinájak?
Ha gazdagot veszek, mindig csak azt hányja,
,,Hogy az enyimből élsz, ebadta hitvánnya!
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, ebadta hitvánnya!"
Istenem Istenem, ugyan mit csinájak,
Legénykedjem-e még, vagy megházasodjak?
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, vagy megházasodjak?
Az az egy reménység táplál ezután is,
Jó lesz a legénység nékem továbbra is.
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, nékem továbbra is.

Apró alma lehullott a sárba,
Ki fëlszëdi, nem marad hëjába,
Én fëlszëdëm, kimosom, eltëszëm,
S a rózsámat igazán szeretëm.

Cifra bunda szëgre van akasztva,
Szaladj rózsám akaszd a nyakamba,
Hagy járjuk el azt a csárdás táncot,
Fejérváron zërgetik a láncot.