Magyar Népzene V = Hungarian Folk Music V

Magos kősziklának
Oldalából nyílik
A szerelem orvosság,
Ki az én szivemet,
Gyenge termetemet,
Mindenkor megújítja.
Aki a szerelmet
Soha nem próbálta,
Csak álomnak álitja.

Oh, gyönyörűséges,
Mindeneknél kedvesb,
Hervadhatatlan rózsa,
Kinek árnyékában,
Gyenge hajlékában
Én fejem nyugszik vala.
De tőlem távozék
Hirtelen elmulék
Életemnek istápja.

Valameddig élek,
Mindaddig ohajtlak
Én szerelmem, tégedet,
Noha most elhagylak,
De szivembe írtam
Azt te ékes nevedet;
Nagy homályban szivem,
Siralomban lelkem,
Mig nem látlak tégedet.

Verje meg az Isten,
Ki miatt lött nékem
Tetőled elválásom,
Az magas mennyégből,
Soha az Istentől
Áldás reá ne szálljon!
De tégedet, szivem,
Hozzám hűségedben
Sok ideig megtartson!

De tégedet, szivem,
Hozzám hűségedben
Sok ideig megtartson!
De tégedet, szivem,
Hozzám hűségedben
Sok ideig megtartson!

Jaj de szerencsétlen időre jutottam!
Ez csalárd világba mindaddig jádzottam,
Ez csalárd világba mindaddig jádzottam,
Írígyek nyelvére jaj de rájutottam.

Kinek tegyek panaszt Istenem, nem tudom
Az írígyek között látom nincs gyámolom,
Mindeniknek szája reám tátva vagyon,
Közöttük nyugtomat nem lelhetem sehun.

Nem vétek senkinek, mégis bűnös vagyok,
Az írígyek között látom, csak csúf vagyok,
Valamerre mégyek, kelek, vagy fáradok,
Mindenütt fejemre gyalázatot hallok.

Látod én Krisztusom, hogy megszomorodtam,
Az írígyek között mint megnyomorodtam,
Ha szent Istenséged nem könyörül rajtam,
Szegény árva fejem meghal nagy bánatban.

Hozd fel reám, kérlek, azt a drága időt,
Kiben vígasztalj meg az írígyek előtt,
Hogy ne vegyen rajtam minden írígy erőt,
Hírem, s nevem légyen gyöngy mindenek előtt.

Ifjúság mint sólyommadár,
Addig víg, míg szabadon jár,
De énnékem, szegénnek, már
Szívem víg örömet nem vár.

Hol mások járnak kettesen,
Mint egy Apolló, kedvesen,
Fejem lehajtván könnyesen,
Nézek csak nagy keservesen.

Mennék én is, ha mehetnék,
Szárnyamra, ha fölkelhetnék,
Így, magányosan nem élnék,
Mint madár, társat keresnék!

De meg vagyok határozva,
Szabad fejem be van zárva,
Olyan vagyok, mint az árva,
Nagy bánatban elfáradva.

Adja Isten hogy lehessek,
Valaha véled élhessek!
Ezt óhajtja ez a lélek,
Akié ez a kis ének.

Tőlem a nap úgy telik el,
Ha feljő alig halad el.
Nem virradok örömömre,
Nem sötétülök kedvemre.

Reggel napfeljőte előtt,
Könnyemben megmosdom előbb
Este, napszentület után,
Könnyemmel áztatom párnám.

Csillagom, révészem vigy által a Dunán!
Uramról maradott subám neked adom!
Nem viszlek át nem biz én,
mert nagy zaj mén a Dunán,
Mert nagy zaj mén a Dunán!

Csillagom révészem vigy által a Dunán!
Uramról maradott lovam neked adom!
Nem viszlek át nem biz én,
mert nagy zaj mén a Dunán,
Mert nagy zaj mén a Dunán!

Csillagom, révészem vigy által a Dunán!
Uramról maradott magam odaadom!
Át is viszlek a Dunán,
Aranyszőrű paripán,
Megölellek a partján!

Szőlőhegyen keresztül
Men a leány öccsöstül,
Fehér nyaka gyöngyöstül,
Kezkenője csipkéstül.
//: Hej, ti-ni, ti-ni, ti-ni, ti-ni, ti-ni, din, din, don, ://
Hej, Jancsika, Jancsika,
Mér nem nyőtté nagyobbra?
Nyőtté vóna nagyobbra,
Letté vóna katona.
//: Hej, ti-ni, ti-ni, ti-ni, ti-ni, ti-ni, din, din, don. ://

János bácsi dudáljon ke,
Hosszú nótát ne húzzon ke!
Gyengék vagyunk, elfáradunk,
Talán ugyan meg is halunk.

Aki dudás akar lenni,
Annak pokolra kell menni,
Annak pedig meg kell lenni
Az ördögnek el kell vinni!

Kicsiny a hordócska,
Jó bor terem benne,
Díl, dúl, dalala,
Didarida, díl dúl dalala.

Nem iszom belõle,
Részeg leszek tõle,
Díl, dúl dalala, didarida, díl dúl
Díl, dúl dalala, didarida, díl dúl...
János bácsi dudáljon ke, stb.