Négy Lakodalmi Tánc

A menyasszony szép virág,
  koszorúja gyöngyvirág,
Az a boldog vőlegény,
  ki azt mondja: az enyém!
A menyasszony gyöngykoszorú,
  csak az én szívem szomorú,
A menyasszony szíve tája,
  boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje,
  koszorús a leány feje,
Hervadni kell a virágnak,
  esküvő kell a leánynak.
Gyere szívem, gyere már,
  mer a szívem téged vár,
Téged óhajt, téged vár,
  téged csókolni nem kár.

Szép a leány, ha leánykort ér,
  szép hajával játszik a szél,
Nem is tudja, mi a bánat,
  ha lánybarátival járhat.
De a leány férhez megy már,
  kaltkába bezárt madár,
Megtudja, hogy mi a bánat,
  mert az örömtől megválhat.

A kapuban a szekér,
Itt a legény, leányt kér,
De a leány azt mondja:
Nem megyek férjhez soha.

Párnahaja szövetlen,
Derekalja töltetlen,
A tollúja a tóba,
A vadréce hordozza.

Vékony cérna, kenderszál,
Pártába ne maradjál.
Kopasz csirke, vadliba,
Gyere kislány, lakziba.

Hopp ide tisztán, szép pallútt dëszkán;
Nem lëszëk többé nyoszolyó léány,
Ha lëszëk lëszëk, mënyasszony lëszëk,
Annak is pedig legszëbbje lëszëk.

Engemet máris tizen kéretnek,
Most a tíz közül melyikhez menjek?
Adj jó tanácsot szegény fejemnek,
Hogy virág helyett kórót ne szedjek.

Mikor kedves Laci bátyám szépen hegedülne,
Akkor én is választanék egy szép kékszemücskét.
Uccu pengő sarkantyú,
Térj el tőlem minden bú,
kedves angyalom!

Tegnap jártam zab aratni, ma menek kötözni,
Evesztëttem a bátyámat, menek megkeresni.
Uccu pengő...

A királyné a csárdában nem fér a bőrébe;
A királyné azt gondolja, száz aranyat érne.
Uccu pengő...