Itt lent a völgyben már gyilkol az ősz,
Sápadt virágok sorsukat várják.
A földet fázva, szomorun nézem,
Mint jeges vízbe süllyedõ gályát.

A hangos erdő már néma halott,
Könnyek csillognak minden göröngyön.
A ködben járva azt hiszem,
Hogy már egyedül csak én élek a földön.