by Endre Ady (1877 - 1919)
A nyári délutánok
Language: Hungarian (Magyar)
Mikor az Ég furcsa, lila-kék S találkákra mennek a lyányok, Óh, be titkosak, különösek Ezek a nyári délutánok. Járunk bolondul és ittasan Nagyvárosi utcákon égve, Fekete, szigoru vonalak Rajzolódnak a nyári Égre. A város árnyas és remegő, Ezer tornya, kéménye, karja Úgy mered a csókos Ég felé, Mikéntha ölelni akarna. Mint zavarodott szerelmesek, Pírral s pihegve szemben állnak Az Ég s a Város. Szivük dobog Vad ritmusára a Halálnak. Szemünk könnyes, mégis nevetünk, Föl-föltekintve vágyva, félve Arra, ki szép s kit nem ismerünk, Hideg szeretőnkre, az Égre. S ott fenn az Égen, ott valahol, Egy-egy pillantást visszavetnek. Sírván nevetünk az Ég alatt S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.
Text Authorship:
- by Endre Ady (1877 - 1919), "A nyári délutánok" [author's text checked 1 time against a primary source]
Musical settings (art songs, Lieder, mélodies, (etc.), choral pieces, and other vocal works set to this text), listed by composer (not necessarily exhaustive):
- by Ferenc Farkas (1905 - 2000), "A nyári délutánok", 1984, copyright © 1986 [four-part mixed chorus], Editio Musica Budapest, Z. 13128 [text not verified]
Researcher for this text: Emily Ezust [Administrator]
This text was added to the website: 2010-02-07
Line count: 24
Word count: 110