A bűn mint egy sűrű köd, avagy sötét
felhő, avagy kemény kőfal; elfogja
szemünk elől az Istent.

Az elme szabad állat, őtet sem lánccal,
sem kötéllel meg nem kötözheted.
Hanem mindenkor, éjjel és nappal mikor
alszunk álmunkban, csak elforog.

Az ördög most is óránként azon jár
és forog, hogy tiszta merő siket,
vak és sánta lennél minden jónak
és idvességes dolognak hallgatására.

Restség az ördög vánkosa.

Az ganéjt és undok szart, míg nem
mozgatod, nem annyira büdös; mihelyt
megmozdítod, ottan az benne való
büdösség felindul, Így sok ember, mikor
nem kísértgettetik, sokszor csendes; de
ha reárohan az ördög izgatása, felindul.

Mint az sok csík a kádban, avagy az
nyüvek a dögben: mihent mozdítják,
forgolódnak, úgy forog mibennünk is
ezer undokság.

Ez igék olyak, mint kemény, erős,
éles kapák, kikkel bekapálta János
az vakmerő, gonosz és keménylelkű
szíveket, hogy megismernék az ő belső,
meggyökerezett gonoszságukat.