Égi csendesség fedező homálya Leng reád, ó szent Egyedülvalóság! S szívemet békés kebeledbe inti Mágusi vessződ. A világ lármás vigadóhelyéről, Mint az elfáradt utazó, pihegve Térek ernyődhez, s fejemet lehajtom Lágy mohaidra. Itt vagyon bátor menedéklakása A szabadságnak s nemes érzeménynek: Itt nem aggathat rabigát reájok A buta köznép. Itt fakad lauruskoszorúja minden Bölcsnek és minden magasabb daloknak, Itt az ártatlan szerelem s vidámság Zöld amarantja. Légy, Magányosság! vezetőm s barátom. Csendes ernyődhez sietek nyugodni. Itt lelem Plátót, Xenophont s Ilissus Myrtusa berkét. Téged óhajtlak, ha szemembe' reszket Bánatos lelkem kiütő panassza: Téged a legszebb fiatalka édes Oldala mellett.
Megkésett melódiák = 7 Songs , opus 6
by Zoltán Kodály (1882 - 1967)
1. Magányosság [sung text not yet checked]
Language: Hungarian (Magyar)
Text Authorship:
- by Dániel Berzsenyi (1776 - 1836), "Magányosság", written 1799-1803
Go to the general single-text view
2. Levéltöredék barátnémhoz [sung text not yet checked]
Language: Hungarian (Magyar)
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem! Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvélyi óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökemre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelet égi álmába merűlök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem. Az őszibogárnak busongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit, S az emlékezetnek repdező szárnyai Visszahozzák éltem eltünt örömeit. Életem képe ez. - Már elestvélyedtem, Béborúlt az élet vidám álorcája! Még két mulatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája S bús melancholiám szomorgó nótája.
Text Authorship:
- by Dániel Berzsenyi (1776 - 1836), "Levéltöredék barátnémhoz", written 1804
Go to the general single-text view
3. Az élet dele [sung text not yet checked]
Language: Hungarian (Magyar)
Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára, Ragyogva omlik rám fényed hév sugára. S ah, tudom! valamint felért szép delére, Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére Hanyatló pályád! Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod, De hamar felderűlt rövid elhunyásod. Csak azért rejtezél néha fellegekben, Hogy fátyolod alól annál kedvesebben Mosolygjon orcád. Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat, Nem lengettél mindég lágy Etéziákat: De adtál víg elmét, erőt, barátságot, Angyali érzéssel tölt édes órákot Cypris ölében. Mit várjak ezután, nem látom előre. Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre: Annak örömeit sírva emlegetem, Ennek komor képét előre rettegem Setét ködében.
Text Authorship:
- by Dániel Berzsenyi (1776 - 1836), "Az élet dele", written 1807-1808
Go to the general single-text view
4. A tavasz [sung text not yet checked]
Language: Hungarian (Magyar)
A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Mellyre a zárt föld kipihenve ébred; Számtalan létek lekötött csirái S magvai kelnek. Flóra zsengét nyujt mosolyogva néki. Nyomdokin rózsák s violák fakadnak, A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek Lejtnek utána. Én is idvezlő dalomat kiöntöm, S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim, Gyenge melledhez: valamint te, olly szép, S mint mi, mulandó!
Text Authorship:
- by Dániel Berzsenyi (1776 - 1836), "A tavasz", written 1800-1804
Go to the general single-text view
5. Búsan csörög a lomb [sung text not yet checked]
Language: Hungarian (Magyar)
Busan csörög a lomb, Mert fú szél; Sűrűn dobog e szív, Mert búm kél. Kárpát kebeléből A szél fú; Tőled, szerelem jön ez éjjeli bú. Lyány sziklakemény, lyány Csillagszép, Nem látod-e kínom, Mely dúl s tép? Nem szánod-e kínom, Mely tép s dúl, S felforrva szememben ez arczra lehull? Hajh rózsa, piroslik Lángorczád, Jer, könnye szememnek Forrjon rád! Hervadva hevétől, Mely átfut, Majd adsz temetőmre halottkoszorút!
Text Authorship:
- by Ferenc Kölcsey (1790 - 1838), "Busan csörög..."
Go to the general single-text view
6. Elfojtódás [sung text not yet checked]
Language: Hungarian (Magyar)
Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud? Ah, fájdalom - Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol! S mért nem forr könyű szememben? S mért hogy szívem nem reped meg Vérözönnel keblemen?
Text Authorship:
- by Ferenc Kölcsey (1790 - 1838), "Elfojtódás", written 1814
Go to the general single-text view
7. A farsang búcsúszavai [sung text not yet checked]
Language: Hungarian (Magyar)
Űzik már a fársángot, Bor, muzsika, tánc, múlatság, Kedves törődés, fáradság, Kik hajdan itt múlattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a fársángot! Fussatok hát, víg napok! Tíz hete már, hogy vígsággal Játszodtatok e világgal, De itt lepnek a papok: Fussatok hát, víg napok! Pszt! minden táncpaloták! Ürűljön boros asztalom, Némúljon meg a cimbalom, Szűnjetek meg, hahoták! Pszt! minden táncpaloták! Könyvhöz, dáma s gavallér! Elég volt a sok ördögnek, Kik belőletek köhögnek. Itt van, itt a szent pallér: Könyvhöz, dáma s gavallér! Itt a bőjt: koplaljatok! Itt van: s ízetlen olajja A csókokat majd lenyalja. Szent ételt is szopjatok: Itt a bőjt: koplaljatok! Vége már a nőszésnek, Kiknek nem jutott házaspár: Úton-útfélen elég jár. Csont azoknak, kik késnek; Vége már a nőszésnek! Élni kell a bőjtbe is. Azért aki szép párt lele, Nem zsíros az - élhet vele. Kukrikol a csirke is! Élni kell a bőjtbe is! Jaj, siessünk, híveim! Mit érzek? - mi szent szag? wer da? - - Jaj! jön, - jön a hamvas szerda! Béhamvazza szemeim: Jaj, siessünk, híveim! Víg lelkek! nem láttok már! Bár nem láttok: de tőletek El nem válok és véletek Leszek: s ez így legyen bár; Víg lelkek! nem láttok már. Most veszek már maskarát! Köz-helyen nem szabad lennem: Azért álorcát kell vennem; Hogy ne lásson pap s barát, Most veszek már maskarát. S fársángolok véletek, Rejtőzvén szent maskarában. A vallás álorcájában Negyven napig nevetek S fársángolok véletek. Most nyúgodjunk: Ádiő! Pislog a dáma s gavallér: Beteg, s oda a sok tallér. - - Majd megjön tán egészsége, Hervadó kedve s szépsége; A kőltség is tán kijő: Most nyúgodjunk: Ádiő!
Text Authorship:
- by Mihály Csokonai Vitéz (1773 - 1805), "A fársáng búcsúzó szavai"
Go to the general single-text view