Magyar Népzene VIII = Hungarian Folk Music VIII

A búzamezőben 
Háromféle virág,
A legelső virág,
A szép búzavirág
A második virág
A szép szőlő virág
A harmadik virág
A szép szekfűvirág.
Igy szóla hozzája a szép búzavirág:
Szebb vagyok jobb vagyok
Annyival náladnál,
Mer' ingemet visznek
Az oltári helyre,
Ott ingem neveznek Jézus szent testinek.
De felele nékiek a szép szőlővirág:
,,Szebb vagyok jobb vagyok anynyival náladnál,
Mer ingem met visznek
Az oltár szegibe,
Ott engem neveznek Jézus szent vérének.``
Felelé nékiek
A szekfű szép virág:
,,Szebb vagyok jobb vagyok anynyival náladnál,
Mer' ingem leszednek,
Koszorúba kötnek,
Legények, leányok
Kalapjokba tesznek.
A!``

Szegény Szabó Erzsi
Be elveszté magát,
Csütörtökön este 
A virágos kertbe.
Az ő magzatkáját
Aprán elaprítá,
A csihányba hányá.
Át kozott Szőcs István,
Kert melett hallgatá
Ő kicsi fiának
Keserves sírását.
,,Anyám, éldës anyám,
Mit láték álmomban!
Fekete kërësztfa
Fejem fëlëtt vala.
Két sing selyëm sinór
Rajta fityëg vala,
Apró vërës gyüngyszëm,
Róla szotyog vala.
Két fekete holló
Rajta kuhog vala.``
,,Leányom, leányom,
Nem igën jó álom!
Fekete kërësztfa
A te akasztófád
Két sing selyëm sinór:
Az a te espárgád,
Apró vërës gyüngyszëm:
Az a te sírásod,
Két fekete holló:
Az a te hóhérod!``

A búbánat keserüség,
Még a testvér is ellenség,
Hát idegën hogyne volna:
Még a testvér sincsen jódra.
Írigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
Adok nekik három napot,
Hadd ugassák ki magokot.
Egygyik teszen, sa más veszen,
A sok írigy mindig észen,
Ott hadd egyen, ott hadd rágjon,
Csak az Isten el ne hagyjon!

Elmegyek, elmegyek
Hosszú útra megyek,
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom.

Ludaim, lúdaim
Tizen ketten voltak,
Mind a tizen ketten
Mind fehérek voltak.
Csak az anyjok tarka,
Az is szűrkés barna.

Elhajtottam ludam 
Duna kőzapibe,
Utáń küldtem uram,
Hajtsa haza ludam.
Vejszen oda uram,
Jőjjön haza ludam,
Vejszen oda uram!
Mégse vejszen szegény,
Mer jó pipás legény.