Haj, ifjúság!

Azt hallottam rózsám, hogy el akarsz hagyni!
El hát!
Hogy këll már szëgén fejemnek íj árván maradni.
Könnyen.

Oh, én édes rózsám, hát már hova lëgyek?
Késő már!
Visszahoztam lábaidhoz igaz mëgbánásom.
Vidd vissza!

Vigyázz rózsám, mert maradhatsz könnyen eladóba!
Bizd rëám!

Isten uccse mást keresëk még ma a fornóba.
Jere bé, jere bé, üssön még a szöszménkő! Haj!

Nem láttam én télbe fecskét,
most öltem meg egy pár csirkét,
ettem annak zúzát-máját,
csókolom a rózsám száját.

Látod rózsám, látod mégis
hozzád jöttem, ha későn is;
eljöhetek minden este,
mert nem lakom olyan messze, haj!

Haj, ifjúság szép ifjúság!
Az ifjúság nem bolondság;
ki nem tudja fölhasználni,
késő lësz majd vénën bánni, haj!

Haj csillagom, gyócsingësëm,
pillants rëám szerelmësen,
ne fordulj el, ha mëgfoglak,
ne pirulj, ha megcsókollak.
[ E legén csak hozzá nyúlt,
s a kisleány elpirult!]
[Ne nézz rószám a szëmëmbe,
meghalok szégyelletembe.]

Az én szivem jaj, hogy dobog!
Hogy ilyen szép leánt fogok.
Éget a szëmëd, rólam el ne vedd.

Ifjak vagyunk, nem tehetjük,
hogy mi egymást ne szeressük.
Éget a szëmëd, rólam el ne vedd.

Mondd meg nekem fürge Ferenc,
Eccerre hány lëánt szeretsz?
Hogy megmondjam, nem tehetëm,
  nem szólhatok, bérekedtem.