Szegény Szabó Erzsi
Be elveszté magát,
Csütörtökön este 
A virágos kertbe.
Az ő magzatkáját
Aprán elaprítá,
A csihányba hányá.
Át kozott Szőcs István,
Kert melett hallgatá
Ő kicsi fiának
Keserves sírását.
,,Anyám, éldës anyám,
Mit láték álmomban!
Fekete kërësztfa
Fejem fëlëtt vala.
Két sing selyëm sinór
Rajta fityëg vala,
Apró vërës gyüngyszëm,
Róla szotyog vala.
Két fekete holló
Rajta kuhog vala.``
,,Leányom, leányom,
Nem igën jó álom!
Fekete kërësztfa
A te akasztófád
Két sing selyëm sinór:
Az a te espárgád,
Apró vërës gyüngyszëm:
Az a te sírásod,
Két fekete holló:
Az a te hóhérod!``