Este, rózsám, ne jöjj hozzám,
Tilalomban tart az anyám,
Ha eljössz is, csëndesen járj,
Ablakomon hallgatkozzál.

A minap is hogy eljöttél,
Ablak alatt köhentëttél,
A sarkantyúd mëgcsëndűle,
Édësanyám fölébrede.

Pirongatott engëm azér,
Mért szeretëk komisz legényt,
De én arra fëllobbantam,
Szëme közé lobbantottam:

,,Maga talán jobb volt másnál?
Tán még rosszabb lëányánál!
Nézzük az elmult időket 
Kend is tartott szeretőket.

Fëlfogadom Isten előtt,
Egész világ, templom előtt,
Hogy nem tartok több szeretőtt,
Bëcsűletëm vesztégetőt.``