Magos kősziklának
Oldalából nyílik
A szerelem orvosság,
Ki az én szivemet,
Gyenge termetemet,
Mindenkor megújítja.
Aki a szerelmet
Soha nem próbálta,
Csak álomnak álitja.

Oh, gyönyörűséges,
Mindeneknél kedvesb,
Hervadhatatlan rózsa,
Kinek árnyékában,
Gyenge hajlékában
Én fejem nyugszik vala.
De tőlem távozék
Hirtelen elmulék
Életemnek istápja.

Valameddig élek,
Mindaddig ohajtlak
Én szerelmem, tégedet,
Noha most elhagylak,
De szivembe írtam
Azt te ékes nevedet;
Nagy homályban szivem,
Siralomban lelkem,
Mig nem látlak tégedet.

Verje meg az Isten,
Ki miatt lött nékem
Tetőled elválásom,
Az magas mennyégből,
Soha az Istentől
Áldás reá ne szálljon!
De tégedet, szivem,
Hozzám hűségedben
Sok ideig megtartson!

De tégedet, szivem,
Hozzám hűségedben
Sok ideig megtartson!
De tégedet, szivem,
Hozzám hűségedben
Sok ideig megtartson!