Jaj de szerencsétlen időre jutottam!
Ez csalárd világba mindaddig jádzottam,
Ez csalárd világba mindaddig jádzottam,
Írígyek nyelvére jaj de rájutottam.

Kinek tegyek panaszt Istenem, nem tudom
Az írígyek között látom nincs gyámolom,
Mindeniknek szája reám tátva vagyon,
Közöttük nyugtomat nem lelhetem sehun.

Nem vétek senkinek, mégis bűnös vagyok,
Az írígyek között látom, csak csúf vagyok,
Valamerre mégyek, kelek, vagy fáradok,
Mindenütt fejemre gyalázatot hallok.

Látod én Krisztusom, hogy megszomorodtam,
Az írígyek között mint megnyomorodtam,
Ha szent Istenséged nem könyörül rajtam,
Szegény árva fejem meghal nagy bánatban.

Hozd fel reám, kérlek, azt a drága időt,
Kiben vígasztalj meg az írígyek előtt,
Hogy ne vegyen rajtam minden írígy erőt,
Hírem, s nevem légyen gyöngy mindenek előtt.