Arany ezüstért cifra ruháért,
Lëányt el ne végy koszorújáért,
Előtted való szép járásáért:
Inkább szeresd jámborságáért.

Jóllëhët, hogy én azt nem próbáltam,
De jó barátom házánál ugyan láttam,
Az asszony dolgát ott mëgtanultam,
Urához mindenkor ily szavát hallottam:

Mondá az urának: Egyél, ha hoztál,
hogy mëgkészítsem, mondd meg mit adtál?
Üres konyhára mért házasodtál?
Egyél kënyeret, nincs ëgyéb annál.

Régi beszédben igaz közmondás.
Tanulj másoknál, hogy bút në láss!
Az igaz mondás nem embër szólás,
De a rossz asszony holtig való gyász!

Azért barátom adom tudtodra,
Köllő tanácsom ne vëssed hátra!
Körmötlen lévén në hágj nagy fára,
Hogy vissza në dülj fejed lágyára!