Magyar népdalok

Elhvervadt cidrusfa
A magos hegytetőn
Én is elhervadtam
A börtön fenekén.

Kilenc fontos vasat
Hetet elszaggattam
A nyolcadikat is
Jól elvásítottam.

Anyám, édesanyám,
Menj el az urakhoz
Kérjed levelemet,
Szabad életemet!

Anyám, édesanyám,
Mit mondtak az urak?
Azt mondták az urak,
Hogy felakasztanak!

Ideje bujdosásimnak,
Eljött már utazásimnak,
Sok okai vadnak annak
Az én elbujdosásimnak.

Ződ az útnak a két szélje
De bánatos a közepe
De bánatos a közepe
Masérodzom búval benne.

Fejem fölött az nagy felhő
De nem abból hull az eső
A két szemem sűrű felhő
Mind onnét csurog az eső.

Isten veled jó pajtásim,
Barátim s felekezetim
Akik vélem jót tettetek,
Isten fizesse meg nektek!

Adj el, anyám, adj el, mer itthagylak!
Ne hagyj itten lányom, férjhez adlak
Tyuh, hadd halljam, hogy kinek ad kend?
Hadd halljam, hogy kinek ád kend?

Odaaklak lányom egy kanásznak.
Odaadsz-e, anyám, egy kanásznak?
Tyuh, nem kell nékem az a kanász,
Az a fényes tükrös baltás!

Odaadlak, lányom egy drótosnak.
Odaadsz-e, anyám egy drótosnak?
Tyuh, nem kell nékem az a drótos,
Mert a haja igen kócos.

Odaadlak lányom egy zsidónak.
Odaasz-e, anyám, egy zsidónak?
Tyuh, nem kell nékem az a zsidó,
Mer az uccán végig sipó.

Odaadlak, lányom, egy juhásznak.
Odaadsz hát, anyám, egy juhásznak?
Tyuh, az kell nékem asszony őrző,
Az a szép asszony nevelő.

Sarjut eszik az ökröm
Ha jól lakik, bekötöm,
Úgy menyek a babámhoz,
Tudom elvár magához.

Lefeküdtem, csak alig,
Nem egészen a falig,
Jól meg ölelj engemet,
Le ne essem mellőled.

Dunyhám, párnám de hajlik,
Bejjebb, babám, a falig,
Öleljük egymást hajnalig.
Amíg anyánk aluszik.

        Az én lovam Szajkó,
        Magam pedig Jankó
        Mind a négy lábáról
        Leesett a patkó.

        Csak egy maradt rajta
        S az is kotvog rajta;
        Kovács jó barátom
        Igazítson rajta.

Sarjut eszik az ökröm ... (stb.)