27 két- és háromszólamú kórusmű gyermek- és nőikarra (27 Two- and Three-part Choruses, for children and female voices)

Szép madár a fecske, szépen is szól,
Reggel, mikor harmat hull az ágról;
A kisded pacsirta az eget hasítja
Szárnyaival,
Ékesen hangicsál, napsugárin sétál
Lábaival.
Érez minden állat vidámulást,
Az apró madárkák megújulást;
Gyöngyharmatos reggel madárkák sereggel
Csoportoznak,
A virágok nyílnak, füvek illatoznak
A réteken.
A tavaszi szél is fújdogál már,
A gazda is felkel, ekéhez áll;
Befogja ükreit, műveli földeit
Szerencsésen,
Munkáját folytatja, barázdát forgatja
Szép rendesen.
Isten ő felsége meg is áldja,
Szántóvető embert meg is tartja:
Sok minden szerszámát, ekéjét, sarlóját
Ő forgatja,
Földön az életet, mennyben üdvösséget
Osztogatja.

Csak azt mondd meg, rózsám,
Melyik úton mégy el,
Felszántatom én azt
Aranyos ekével,
Be is vetem én azt
Szemen szedett gyönggyel,
Be is boronálom
Sűrű könnyeimmel.

Gyűjtik a csordákat, csingilingi lánga,
Hajtják a marhákat, csingilingi láng;
Tinó-binó jószágocskák, a nyakukon harangocskák,
Csingilingi lánga, rínak az uccába.
Láncot a küszöbre, csingilingi lánga,
Hogy megtérjen az őszre csingilingi láng;
Rókák, medvék, farkasok, útonállók, tolvajok,
Csingilingi lánga, ne férjen hozzája.
Nőjjön fű előttük,
Baj ne járjon köztük,
Hízzanak meg mind egy lábig, hadd
ígérjenek sok százig
Értük a vásárba.

Áldást, békességet kívánok házamnak,
Kívánok házamnak, apámnak, anyámnak,
Emlékezetben hogy engemet tartsanak!
Mikor elhagytam a szülei házat,
Híres kis falumat, szép magyar hazámat,
Akkor szállt szívemre igen nagy búbánat.
Kívánom, az Isten áldja meg kendteket,
Szerencsétlenségtől ójja mindenünket,
Szíveteket soha bánatba ne ejtse,
Nemzetemet soha semmi haj ne érje!

Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék!
Aki lángot látni akar,
Ide ugorjék!

Arany-ezüstért, cifra ruháért,
Leányt el ne végy koszorújáért,
Inkább szeressed jámborságáért,
Előtted való szép járásáért.
Ne nézz a lányka táncos lábára,
Ne hajolj az ő mézes szavára,
Figyelemmel légy indulatára,
Tanulj szert tenni szíve titkára.

Karahéjja, héjja!
Kilenc pipénk híjja!
Ötnek tarka szárnya,
Négynek likas lába.
Karahéjja, héjja!
Kilenc pipénk hijja!
Add vissza pipénket,
Mert megvernek minket.
Karahéjja, héjja!
Kilenc pipénk híjja!
Ha nem adod vissza,
Ne jöjj erre, héjja!

Ne menj el, el ne menj,
Ne hagyjál itt engem!
Mert ha itt hagysz engem,
Bánatos lesz lelkem.
Bánatos lélekkel,
Szomorodott szívvel,
Egyedül hogy legyek,
Nálad nélkül éljek?
Világon míg élek,
Soha nem felejtlek,
Visszajössz, vissza még,
S velem maradsz mindég.

Van egy gyűrűm, karika,
Tegnap vette Janika,
Ha még egyet ilyet vesz,
Két karika gyűrűm lesz.
Van egy kendőm, pepita,
Tegnap vette kis Pista,
Ha még egyet ilyet vesz,
Két pepita kendőm lesz.
Van egy hundám, asztrakán,
Tegnap vette a babám,
Ha még egyet ilyet vesz,
Két asztrakán hundám lesz.
Senkim a világon
Hegyek közt lakásom

Csendes folyóvíznek
Csak zúgását hallom.
A nyári folyóvíz
Télre megaluszik,
De az én hús szívem
Soha meg nem nyugszik.

Kertem alatt, kertem alatt arat három varnyú;
Tücsök gyűjti, tücsök gyűjti szúnyog köti kévét.
Bolha izog, bolha ugrál, bolha izog, ugrál.
Szekérre kévét hány.
Mén a szekér a malomba,
Három macska hajtja, három tarka macska;
Ez itt szitál, az meg rostál,
A harmadik vágja, malomkövet vágja
Szürke szamár vizet hoz egy akós hordóban,
Kilenc akós hordóból tekenőbe tölti.
Lúd dagasztja, lúd dagasztja, kemencébe rakja.
Medve várja, medve varja, kisült-e a cipó?
Tyúk a cipót csipegeti, tyúk a cipót eszi,
Hangya morzsát szedi.

Ez a falu be vagyon kerítve
De ha lehet, kimegyek belőle
Kinek tetszik, csak maradjon benne,
Sej, haj, nem törődöm vélle!
Huszárossan ülök a nyeregbe,
Ezer pengő vagyon a zsebembe!
Édes lovam, ne félj, itt nem hagylak,
Sej, haj, széna lesz meg abrak!

Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni,
Kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni,
Csütörtük táncolni,
Pénteken számolni,
Szombaton kérdezni:
Mit fogunk dolgozni?
Jó nóta, szép nóta,
Restnek a nótája:
Más csak hadd dolgozzon,
Ö meg csak mulasson!

Vad erdőben járok, járok éjszaka,
Ide kerget engem szívem fájdalma,
Vad erdőben járok egyedül,
Rajtam az Isten sem könyörül.
Házam volt, elégett, ezt bánom,
Szőllőm volt, elpusztult, sajnálom,
Lovam volt, ellopták, az is tör,
Rózsám volt, elvitték, ez megöl!
Amióta az én rózsám elveszett,
Szomorúan töltöm én az éltemet,
Vad erdőben járok egyedül,
Rajtam az Isten sem könyörül!

Bálint Örzse belenéz a tükörbe:
­ Édes anyám, jól vagyok-e kifestve?
­ Jól vagy, lányom, meg nem látszik a szeplő.
A tánchelyen te leszel a legelső.
Bálint Örzse szép aranyos kis tükre,
Elpattant ám annak a legközepe;
Jaj, most szegény hogyan fesse ki magát,
Hogy fesse ki azt a halvány orcáját?
Bálint Örzse hejehuja kis tükre,
Tönkre ment ám annak a legközepe;
Most ő magát hogy festi ki,
Hogy festi ki azt a két szép orcáját?
Meg is látszik, meglátszik majd a szeplő,
A tánchelyen ő lesz majd az utolsó!

Hej, a leány drága,
Száz forint az ára,
Ej haj, ej haj,
Száz forint az ára.
De a legény olcsó,
Három marék ocsú,
Az se búza-ocsú,
Hanem csak zab-ocsú.

Serkenj fel lantos,
Pendítsd citerádat,
Indítsd ékesen
Vígságos nótádat,
Mert ime felderült,
Búbánat elkerült
Szent-Mihály-napra.
Ime ezekkel
Mi is jelen vagyunk,
Tisztesség-tenni
Már előállottunk,
Nem keserűséggel,
Hanem víg örömmel
Azért így szólunk:
Áldd meg, Úristen,
E háznak gazdáját,
Segítsd mindenben
Ő igaz szándékát,
A magos mennyhen,
Mennyek országában
Örökké, ámen!

Mit kerülöd-fordulod
Az én házam táját?

Azt kerülöm-fordulom
A te házad táját:
Van néked, van néked
Szép eladó lányod.

Nincs nékem, nincs nékem,
Szép eladó lányom.

Se tűrd, se tagadd,
Vásár napján láttam:
Piros almát árult,
Vettem is belőle,
Most is van a zsebembe.
Ki se mennék az ajtódon
Páros gyűrű nélkül,
El se mennék a házadból
Eladó lány nélkül.

Mi tűrés, tagadás,
Csak ki kell vallanom:
Van ám nékem szép eladó lányom:
Sárarany a haja,
Szemöldöke barna,
Piros az orcája,
Karcsú a dereka,
Hej, piros a szája.
Néked, néked adom én,
Néked adom a lányom,
Néked adom én.

Nagy oka van keservemnek,
Bokros bánata szívemnek, jaj ...
Jobb lett volna ne születni,
Mint hogy ennyi búval élni.
Búval élem éveimet,
Bánattal az életemet.
Eltelt tőlem minden vígság,
Csillagom nem ragyog immár,
Felsütött a hajnalcsillag,
Nékem soha meg nem virrad.
Nagy oka van keservemnek,
Bokros bánata szívemnek, jaj!

Gyere be, gyere be, gyönyörű kis madár!
Csináltattam néked aranyos kalickát,
Kalickát aranyból, ajtaját ezüstből,
Ajtaját ezüstből, válúját gyémántból.

Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben hálni
Zöld erdőben hálni, zöld ágakra szállni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.

Hej, legény, a táncba,
Itt a leány, szedd ráncba!
Ugrasd, forgasd, mint orsót,
Köszöntsd reá a korsót!
Hej, élet, gyöngyélet,
Ez az élet gyöngyélet!
Sarkantyúd zörögjön,
Fényes patkód dörögjön,
Kezed-lábad mozogjon,
A lejtűre hajoljon!
Hej, élet, gyöngyélet,
Ez az élet gyöngyélet!
Kedve ma kinek nincs,
Annak egy csepp esze sincs;
Üsd össze a bokádat,
Úgy ugrasd a babádat!
Hej, élet, gyöngyélet,
Ez az élet gyöngyélet!

Könnyebb a kősziklát
Lágy iszappá tenni,
Mint két eggyes szívnek
Egymástól elválni.
Mert ha két édes szív
Egymástól megválik,
Még az édes mez is
Keserűvé válik.
Ne láttalak volna
Isten adta volna

Híredet, nevedet
Ne hallottam volna,
Híredet, nevedet
Ne hallottam volna,
Számos esztendőket
Tovább éltem volna!
Sárig arany hajam
Meg nem fakult volna,
Szép két piros orcám
El nem sárgult volna,
Az én kökény szemem
Ki nem sírtam volna,
Az én gyönge szívem,
Meg nem hasadt volna!

Elment a madárka,
Üres a kalicka,
Azt üzente vissza,
Visszajő tavaszra.
Visszajő tavaszra,
Rózsavirágzáskor;
Ha akkorra nem jő,
Búzaaratáskor.
Ha akkorra sem jő,
Szilva-aszaláskor,
Ha még akkor sem jő,
Tudom, többet nem jő.

Puszta malomba
Cserfa gerenda,
Rajta sétikál
Bagoly asszonyka.
Utánna sétál
Fehér gerlice:
­ Mért sírsz, mért sírsz te
Bagoly asszonyka?
­ Hogy is ne sírnék,
Fehér kis gerle:
Honn felejtettem
Záros ládámat,
Benn felejtettem
Gyöngyös pártámat.
Jaj, gyöngyös pártám.
Szép záros ládám!
Puszta malomba
Cserfa gerenda,
Rajta sétikál
Fehér gerlice.
Utánna sétál
Bagoly asszonyka:
­ Mért sírsz, mért sírsz te
Fehér gerlice?
­ Hogy is ne sírnék,
Bagoly asszonyka:
Honn felejtettem
Rengő bölcsőmet,
Rengő bőlcsőben
Síró gyermeket,
Jaj, rengő bölcsőm,
Síró gyermekem!

Meghalok Csurgóért,
De nem a váráért,
De nem a váráért,
Csak egyik uccáért;
De nem az uccáért,
Csak egyik házáért,
Benne növekedett
Barna karcsú galambomért.

Isten veled, rózsám, szíved vígan éljen,
Semmi szomorúság szívedhez ne férjen,
Semmi szomorúság szívedhez ne férjen,
Bánatnak árnyéka téged elkerüljön!
Szekfű és tulipánt kertedben teremjen,
Gyenge fülemüle ablakodon zengjen,
Gyenge fülemüle ablakodon zengjen,
Szépséged, jóságod az égig felérjen!
Télen hóviharban amennyi hópehely,
Tavasszal a fákon menny virágkehely;
Nyárban aratáskor amennyi búzaszem:
Annyi jót kívánok tenéked kedvesem!