Magyar Népzene IV = Hungarian Folk Music IV

,,Édes apámuram! Édes apámuram!
Édes anyám asszony Barcsait szereti!"
,,Ne higyj jámbor uram! Ne higyj jámbor uram!
Részeg a küs gyermek, nem tudja mit beszél!

,,Ottan elindula, aj ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére."
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, kedves feleségem!"
,,Nyitok, mindjárt nyitok, kedves, jámbor uram!

Vont arany szin szoknyám hadd vessem nyakamba;
Piros patkós csizmám hadd húzzam lábomba!"
Nem várhatta vége, hosszát, Bérúgá a ház ajtóját,
Nem várhatta vége, hosszát, Bérugá a ház ajtóját.

,,Mit eszünk, feleség? Mit eszünk feleség?"
,,Az nagy ablakba van borsos malachús is!"
,,Nem kell nekem, nem kell, senki maradékja,
Csak a nagy ládából, dió és mogyoró!"

,,Lelkem, jámbor uram, konyhán forgolódtam,
Elvesztém, elvesztém, a nagy láda kóccsát!"
Nem várhatta vége, hosszát Bérúgá a lád' odalát,
Csak kihengeredék belőle Barcsai.

Az haját megfogá, az küszöbre húzá,
Az küszöbre húzá, nyakát ketté vágá!
,,Kedves feleségem, asszony feleségem,
Három halál közül melyiket választod?

Húsvágó tőke lész? Favágó tőke lész?
Vagy tizenkét asztali vendégnek vigan gyertyát tartasz?"
,,Vigan gyertyát tartok! Vigan gyertyát tartok!"
,,Hozzátok, hozzátok a viasszos vásznat!

Lábánál megkezdjük, fejéig tekerjük,
A fején meggyújtjuk, vigann elégessük!"
,,Istenem, Istenem, mit is cselekedtem,
Megöltem Barcsait s kedves feleségem."

,,Gyulainé, édes anyám!
Engedje meg azt az egyet,
Hogy kérjem meg Kádár Katát
,Jobbágyunknak szép leányát!"

Mintsem fiam, megengedném,
Inkább Katát elvesztetném,
Inkább Katát elvesztetném,
Feneketlen tóba vetném!"

Szolgám, szolgám, édes szolgám,
Vezesd elé pej paripám,
Mer elmegyek nagy világba,
Országokról országokra.

,,Elindula hosszú útra,
Hosszú útra, bujdosásra,
Mene, mene, egy erdőbe,
Talála egy olá ficsúrt."

Hallod-e, te olá ficsúr,
Mi hír vagyon a faluba?
,,Én egyebet nem hallottam,
Kádár Katát elvesztették,

Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba vették.
Oda mene arr' a helyre,
Leüle a tó partjára:

,,Élsz-e rózsám, vaj meghótál,
Vaj felőlem gondókoztál?"
,,Se nem élek, se nem halok,
Csak felőled gondolkodok!"

Szivét a bánat elfogta,
Beleugrék a nagy tóba.
Egyikből nőtt violaszál,
A másikból rozsmarintszál,

Addig, addig növekedtek,
Amig össze ölelkeztek.
Gyulainé ezt meglátá,
Mind a kettőt leszakasztá.

Talpa alatt elsurolá,
Hát a virág megszólala:
,,Verje meg az egek ura,
Ki a szeretetet rontja,
Éltembe se hagytál nyugton,
Holtom után sem nyughatom!"

Kéreti a nénémet cifra szabó legény,
Engemet is kéret egy szegény kondás legény.
Öröme a nénémnek cifra szabó legény,
Hej, de nékem siralom szegény kondás legény.

Felteszik a nénémet aranyos hintóba,
Engemet is feltesznek szamár talicskába;
Öröme a nénémnek cifra szabó legény,
Hej, de nékem siralom szegény kondás legény.

Kisérik a nénémet hangos muzsikával,
Engemet is kisérnek egér cincogással.
Öröme a nénémnek cifra szabó legény,
Hej, de nékem siralom szegény kondás legény.

Etetik a nénémet porcelán tányérból,
Engemet is etetnek a disznó vályúból.
Öröme a nénémnek cifra szabó legény,
Hej, de nékem siralom szegény kondás legény.

Fektetik a nénémet tornyos nyoszolyába,
Engemet is fektetnek a disznó vackába.
Öröme a nénémnek cifra szabó legény,
Hej, de nékem siralom szegény kondás legény.

Kőtik az én nénémet hatágú korbáccsal,
Engemet is kőtenek szép hajnali csókkal.
Siralom a nénémnek cifra szabó legény,
Hej, de nékem nagy öröm szegény kondás legény.

Szegin legin a prücsök
készül házasodni,
Ölelgeti a legyet,
Meg akarja kérni.

Nyeli falja a kis légy
A prücsöknek száját,
A prücsök is megfogja
A kis légynek lábát.

Nagyot hërkent a hörcsög,
Vőféj akar lenni,
Mellé ugrott egy ürge,
Társa akar lenni.

Megtetszett a két vőfé
A völegényeknek,
Minnyá mondja ő néki,
Násznagyot kerejsenek!

Egy disznyó lëtt a násznagy,
Ësszekötte őköt:
,,Ö neki se ő se,
Ö nekise ő se."

Farkas lett a mészáros,
Jó tinót levágott,
A mellett még malacot,
Ötvenet lerántott.

Róka volt a szakácsné
Az pacalt késziti,
Agár mossa ja hurkát,
A kutya meg tőti.

Hires betyár a bagoly,
Lesi a hurkáját,
Oda szalad egy vín tyúk,
Megcsipi a száját.

Gólya volt a szekundás,
Ződ béka a flótás,
Büdös bogár a brúgós,
Szunyog vót a primás.

Megvolt a szent egyesség,
Szólnak a muzsikák,
Táncba rántsa a majom,
Ez fërtelmes pujkát.

Megharagszik a tetü
Megfogja (j)a sërkét,
Nyakonvágja szegénykét,
Hujzák az esztekét.

Esszeveszett a kis légy
A dungó darázsval,
Hadakoznak e földön,
Keményen egymással.

Arra sétál a majom,
Biró akar lenni,
Úgy megcsipte a darázs,
Fel se tudott kelni.

Zöld erdőben, zöld mezőben,
Zöld erdőben, zöld mezőben lakik egy madár.
Kék a lába, zöld a szárnya,
Kék a lába, zöld a szárnya, jaj be gyöngyen jár.
Várj, madár, várj, te csak addig várj,
//: Még az Isten megengedi, tiéd leszek már. ://

Minapába az úccában
végig sétáltam,
Három asszonyt a kocsmában
mulatni láttam,
mulatni láttam.

Az egyik az urát siratja,
Másik jajgatja,
Az harmadik csak azt mondja:
,,Bárcsak meghalna,
bárcsak meghalna!"

Nosza édes komámasszony!
Igyunk hát rája,
Hogy az urunknak halálát
Meglássuk még ma,
Meglássuk még ma!

Most jöttem Erdélyből,
Hat lóval, hintóval,
Hat lóval, hintóval,
S egy rongyos szolgával.

Az én szolgám neve:
Húzd el, vond el Gyurka,
Az én szolgám neve:
Húzd el, vond el Gyurka.

,,Csillagom, pajtásom!
Hol vagyon szállásom?"
Csikba van, Ámfalván,
Tompai Zsuzsinál!

Ebédem, vacsorám,
Cifra Boricánál,
Kardom, pár pistolom,
Talpas Pann' asszonnál.

Egész falut összejártam,
Mégis semmit sem kaphattam, jaj, jaj,
Pedig mennyit csaltam, kértem,
Mégis üresen megtértem, jaj, jaj!
Eddig az üstfoldozásból,
És más apró kopácslásból, jaj, jaj!
Tőt, s mazedagot árultunk,
Rostát, ecsetet csináltunk, jaj, jaj!
De már nincsen reménységünk,
Majd malotára szorulunk, jaj, jaj-jaj, jaj-jaj, jaj!
Pedig attól úgy irtózunk,
Mint a purdé a puskától, jaj, jaj-jaj, jaj-jaj, jaj!
Verd meg Isten rossz helségit,
Dögöltesd meg a sertésit, jaj, jaj-jaj, jaj-jaj, jaj!
Abból egy kis siltet kapunk,
Egy lábig el nem pusztulunk, jaj, jaj-jaj, jaj-jaj, jaj,
jaj-jaj, jaj-jaj, jaj-jaj, jaj!