Öt Arany-dal

Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem tavasz;
Kis lány, ne sóhajts még;
Nem tudod, mi az.

Bokor új hajtását
Letarolja fagy;
Lány kora nyílását
Bú követi, nagy.

Szánnam a bokorkát
Lomb - s virágtalan:
S a lányt, a botorkát,
Hogy már oda van!

Szép virág a rózsa;
  hát még a bimbója!
Mert az ég harmatja
  mindennap mosdatja.

Szép virág a szűzlány
  ünnepnapra kelve.
De legszebb virág
  a haza szent szerelme!

Nem terem az kertbe
  a fekete földbül,
Sem a virágágyból
  soha ki nem zöldül.

Csak terem az épen
  az ember szívében,
Az ember szívének
  legislegmélyében.

Igyunk biźazt egy-egy kicsit,
Ne szégyeljük, ha jól esik;
Hiszen egy-két ital bortul
Ez a világ fel nem fordul.

S ha felfordul: mit én bánom!
Abba sincsen semmi károm;
Tán, kit a sors fejre buktat,
Akkor ismét talpra juthat.

Ha felfordul: Isten neki!
Tán bizony még használ neki:
Mélyen leszánt a jó gazda,
Úgy esik alul a gazza.

Párjavesztett gilicének szíve fáj.
Fülemile panaszától zeng a táj;
Ne szomorkodj, ne szomorkodj, fülemile, gerlice:
A te bajod az enyémhez semmi se.

Égi madár hegyen-völgyön megszállhat,
Társa helyen társra megint találhat:
Jaj de nekem nincs se hazám, se párom,
A világot egyesegyedül járom.

Messzi honom tája körül jaj be kék...
Azt se tudom, hegy-e az ott, vagy az ég;
Azt se tudom, eljutok-é oda még,
Vagy sose lesz egyéb hazám, mint az ég.

Jött az ördög hegedűszóval,
elvitte a fináncot,
és minden asszony így kiált:
"Belzebúb, éljen a táncod!"
Chorus
  Az ördög, az ördög,
  az ördög e tánccal
  oda van, oda van
  oda van a finánccal.

"Cefrét verünk, főzünk italt,
lakomát csapunk, nagy táncot:
Szépen köszönjük,  ... 
hogy viszed, Belzebúb, a fináncot!"
  (Chorus)

 ...