Kiszáradt a tóbul mind a sár, mind a víz,
a szegín barom is csak a pásztorra níz:
Istenem, teremtőm, adj egy csendes esőt.
A szegín jószágnak jó legelő mezőt,
a szegín bojtárnak hű, igaz szeretőt.

Esik eső, esik, a lovam kinn ázik,
sallangos kantárja hej, de nagyon ázik!
Esik eső, esik, nem lehet elbúni:
Ezt a szilaj mínest szélnek kell fordítni.

És a hideg eső, rakáson a gulya,
rí a veres bornyú, bőg az ídesanyja.
Sér a veres bornyú, bőg az ídesanyja.
Bort iszik a gulyás számadó bojtárja.