Translation by Gyula Vargha (1853 - 1929)

Tout près du lac filtre une source
Language: French (Français) 
[Tout près du lac filtre une source,
Entre deux pierres, dans un coin ;
Allègrement l'eau prend sa course
Comme pour s'en aller bien loin.

Elle murmure :]1 « [Oh]2 ! quelle joie !
Sous la terre il faisait si noir !
Maintenant ma rive verdoie,
Le ciel se mire à mon miroir.

« Les myosotis aux fleurs bleues
Me disent : ‹ Ne m'oubliez pas ! ›
Les libellules de leurs queues
M'égratignent dans leurs ébats ;

« À ma coupe l'oiseau s'abreuve...
Qui sait ? après quelques détours
Peut-être deviendrai-je un fleuve
Baignant vallons, rochers et tours.

« Je broderai de mon écume
Ponts de pierre, quais de granit,
Emportant le steamer qui fume
À l'Océan où tout finit. »

Ainsi la jeune source jase,
Formant cent projets d'avenir ;
Comme l'eau qui bout dans un vase,
Son flot ne peut se contenir ;

Mais le berceau touche à la tombe,
Le géant futur meurt petit ;
Née à peine, la source tombe
Dans le grand lac qui l'engloutit !

L. Bruneau sets stanzas 1-3, 5, 7

About the headline (FAQ)

View original text (without footnotes)
First published in the journal L'Artiste, May 30, 1858.

1 omitted by Barraine.
2 Barraine: "Ah " ; further changes may exist not shown above.

Authorship

Musical settings (art songs, Lieder, mélodies, (etc.), choral pieces, and other vocal works set to this text), listed by composer (not necessarily exhaustive)

Available translations, adaptations or excerpts, and transliterations (if applicable):


Researcher for this text: Emily Ezust [Administrator]

This text was added to the website: 2013-04-02
Line count: 28
Word count: 172

A forrás
Language: Hungarian (Magyar)  after the French (Français) 
Elrejtve jól, mindjárt a tónál, 
Két kő közül forrás szökell; 
Vize oly víg az indulónál, 
Mint aki messze-útra kel.

„Mi kéj! – mormolja – lenn a földben 
A vak sötét mindent befed;
Most partom fű borítja zölden, 
S tükrömben a kék ég nevet.

Száz parti kék virág merengve, 
Ó ne felejts, susog felém, 
Szitakötők, vigan kerengve, 
Gyors szárnyukat mártják belém.

Szomját madár kelyhembül oltja; 
Ki tudja? Tán pár forduló:
S völgyet, hegyet, tornyot locsolva 
Futok, mint nagyra nőtt folyó.

Kőhídakon, kő-partszegélyen 
Fehér tajtékra vál vizem,
A füstölgő hajót kevélyen 
Az óceán felé viszem.”

Ekép fecseg az ifju forrás, 
Száz tervet szőve a botor; 
Nem bír magával, futna folyvást, 
Mint víz, az üstben hogyha forr.

De a bölcső szomszéd a sirral, 
Az órjás meghal kisdedül,
A forrás alig született, haj, 
A tóba hull s ott elmerül.

Confirmed with Vargha Gyula: A végtelen felé – Válogatott versek és versfordítások, translated by Vargha Gyula, Budapest: Hét Krajcár Kiadó, 2006, pages 259-260.


Authorship

Based on

Musical settings (art songs, Lieder, mélodies, (etc.), choral pieces, and other vocal works set to this text), listed by composer (not necessarily exhaustive)

    [ None yet in the database ]


Researcher for this text: Andrew Schneider [Guest Editor]

This text was added to the website: 2019-08-31
Line count: 28
Word count: 135