Falun (Dedinské scény) = Village scenes

Hej! Gereblyézd, gereblyézd,
azt a szép zöld szénát!
Gereblyézném szivesen,
de kendalig ka szált.
 
Hej! Gereblye, gereblye
ménkű csapjon bele!
Ugy elaludt, öszszetört
a gereblye nyele.

- Ej ! Hrabaj želen, hrabaj
To zelenô seno !
- Ej ! Ja by ho hrabala,
Nemám nakoseno.

Ej ! Hrabala, hrabala,
Čerta nahrabala ;
Ej ! Od vel'kého spania
Hrable dolámala.

Száll a páva, száll, száll,
hej, tollát elhullajtja,
szőke kis lány gyűjti
patyolat vánkosba.
Szedd fel kislány, szedd fel,
hej, szükséged lesz rája,
azon fog nyugodni
a babád orcája.

Letia pávy, letia,
Drobnô peria tratia,
Devča si ho sbiera
Mesto svojho peria.
Sbieraj siho, sbieraj, ej,
Veďti treba bude,
Janikovo líčko
Na ňom líhať bude.

A ty Anča krásna,
Už vo voze kasňa,
Na kasni periny:
Už ťa vyplatili.

A z tejto dediny
Na druhú dedinu
Ideme opáčiť
Novotnú rodinu.

Kasňa je z javora,
Perina z pápera,
A to švarnô devča
Už nemá frajera,

Keď nemá frajera,
Ale bude muža,
Nebude prekvitať,
Ako v poli ruža.

Ruža som ja, ruža,
Pokým nemám muža,
Keďbudem mať muža,
Spadňe so mna ruža.

Teraz sa ty, Anča,
Teraz sa oklameš:
My pôjdeme domov
A ty tu ostaneš.

Ancsurka, a ládád
már szekérre rakták,
vánkosod föltették:
Megva a kelengyéd.
 
Ebből a faluból
másikba kell menni,
sógorral, komával
öszszeismerkedni.
 
Ládád jávorfából,
vánkosod pehelyből;
helyre lány vagy, Ancsa,
mégsincs szeretőd.
 
Szeretőd ha nincs is,
hites urad lészen,
nem fogsz elhervadni,
mint rózsa a réten.
 
„Rózsa vagyok, rózsa,
amig nincsen uram;
ha már uram lészen,
rózsa lehull rólam.“
 
Isten veled, Ancsa!
Ezt se hitted volna:
Mi innét elmegyünk
s itt hagyunk magadba.

Beli žemi, beli
Moj syn premilený!
Čima budeš chovať,
Ej, na moje starie dni?

-   Budem, manko, budem,
Kým sa neožením;
Akeď sa ožením,
Ej, potom vás oddelím.

-   Búvaj že mi, búvaj,
Len ma neunúvaj!
Čo ma viac unúvaš,
Menej sa nabúvaš.

Belej že sa, belej
Na hori zelenej,
V košielki bielenej.


Košelôčka biela,
Šila ju Mariška,
Šila ju hodbábom
Pod zeleným hájom.

Beli že mi, beli
Moj andelik biely,
Len mi neuletej,
Ej, do tej čiernej zemi!

„Beli fiam, beli,
aludj fiam lelkem!
Fogsze majd gondozni,
hej, mikor megöre – egszem?“
 
„Foglak, anyám, foglak,
amig legény leszek;
ha meghásasodom,
hej, tetőled elme – egyek.
 
Mmm, aludjál, aludjál,
engem békén hagyjál!
Amig békén nem hagysz,
mmm, addig el nem alhatsz.
 
Mmm, zöld erdőbe menj el,
fehér inged vedd fel;
ingecskéd fehérlik,
mmm, a zöld erdőn végig.
 
Mmm, fehér ingecskédet
Maris varrta néked,
zöldelő berekbe
mmm, selyemmel himezte.
 
Beli fiam, beli,
fehérszárnyú tünder!
A fekete földbe,
hej, csak el ne repü – ülnél!
 
Beli, kicsi fiam, beli . . .

Poza búčky, poza peň,
Poďže bratu, poďže sem!
Poza búčky a klady,
Tancuj šuhaj za mlady!

Štyri kozy, piaty cap,
Kto vyskočí, bude chlap!
Jab y som bol vyskočil,
Ale som sa potočil.

Hojže, hojže, od zeme !
Kto mi kozy zaženie ?
A ja by ích bol zahnal,
Ale som sa vlka bál.

Tölgyes bucka, tövibe,
gyere pajtás izibe!
Tölgyes buckan iszalag,
táncolj, amig legény vagy!
 
Három kecske meg egy bak,
szökj fel pajtás, szökj fel csak!
Szöknék biz én jó nagyot,
de a lábam megbotlott.
 
Hopsza pajtás, pattanj fel!
A kecskét ki hajtja el?
Én bizony elhajtanám,
csak ne lesne farkas rám.